Akármilyen ködös idő

Betyár gyerek az erdőbe
Bújdosik a sűrűségbe,
Elgondolta ő magába
Hová legyen éjszakára?

Nyereg, kantár, de sallangos,
Kis pejlovam térdig sáros.
A Tápiónak keskeny vize,
Kis pejlovam, ne félj tőle!

Akármilyen ködös idő,
Akárhogy esik az eső,
Mer’ én rózsám fölkeresem,
Mert én igazán szeretem.

Lőrinckátán van egy kis ház kinek nincsen lakója,
Ablakába kinyílott a vadrózsa,
Arra járok, locsolgatom, mégis el van hervadva,
Az én árva bús szívemet senki se vigasztalja.

Lőrinckátán van egy legény kit igazán szeretek,
Akivel az oltár elé bemegyek,
Ahány csillag, páros csillag rám veti a sugarát,
Amióta nem láttalak nincsen boldog éjszakám.

Szépen száll a fecske odafenn a levegőben,
Megkérdeztem, láttad-e a szeretőmet,
Láttam bizony nem is olyan nagyon régen,
Kesely lábú lovát legeltette kötőféken.

Mikor hozzád jártam babám mindig álmos voltál,
Szóltam hozzád, de te mindig hadakoztál,
Felőlem már ki is alhatod magadat,
Nem ölelem át a vékony karcsú derekadat.

Kaszárnya, kaszárnya,
Nem az Isten háza,
De sok szőke csinos barna lánynak
Benne hervad a babája.

Hervadj babám, hervadj,
Mert az enyém nem vagy,
Ameddig az én galambom voltál,
Nyíló tearózsa voltál.

A kátai utca ligetes, ligetes,
Arra jár a rózsám egyenes, egyenes,
Egyenes vagy rózsám, mint a nád, mint a nád,
De kedvemre nevelt fel az édesanyád.

Ha elkerülsz, rózsám, elkerüllek én is.
Ha az én szívem fáj fájjon a tiéd is,
Addig kerülgetjük, kisangyalom, egymást,
Meghasad a szívünk bánatába meglásd.

Lőrinckáta szép helyen van,
Mert a templom közepén van,
Környes-körül vadgesztenye,
Rászállott egy bús gerlice.

Ha én bús gerlice volnék,
Rózsám ablakára szállnék,
Mindig csak azt turbékolnám,
Ébren vagy-e kis tubicám.