Ablakomba, ablakomba

Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt, hármat szeret, nincsen arra jó világ,
Ládd, én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek,
Ez az álnok béreslegény csalta meg a szívemet.

Bicske felül, Bicske felül tornyosodik a felhő,
Szaladj kislány, szaladj kislány, mer’ megmos a nagy eső,
Nem szaladok, nem szaladok, maj’ szaladok, ha megázok,
Kishargácson, Nagyhargácson szeretőre találok.

Falu végén cigányasszony sátora,
De sok szőke, barna legény jár oda,
Mondja meg csak cigányasszony énnékem,
Mikor lesz már nékem szabad életem.

Egy kislánynak jaj de nagy az átka,
Kire rászól megvan az átkozva,
Látod babám én rám is rám szállott,
Sej, a Ferencz Jóska fiának választott.

Árva csana rezeg az árokba,
De szép kislány van a szomszédunkba,
Szemeimet rá se merem vetni,
Sej, édesanyám nem hagyja szeretni.

Kiöntött a Tisza a partjára,
Kispej lovam térgyig jár a sárba,
Sáros kantárszára a kezembe,
Gyere kisangyalom az ölembe.

Beteg az én rózsám, ágyba fekszik,
Diófa levéllel takarózik,
Fügefalevél a derékalja,
Gyere babám borulj a karomba.