Nagykátai verbunk, csárdás és friss

Holdvilágos csillagos az éjszaka,
Barna legény gondolsz-e rám valaha,
De minek is gondolnék én te reád,
Szegény vagyok, nem illek én tehozzád.

Árva csalán csípte meg a kezemet,
Barna legény csalta meg a szívemet,
Barna legény ne csald meg a szívemet,
Én akartam megcsalni a tiedet.

Szomszédunkba van egy malom, bánatot őrölnek azon csuhajla,
Nékem is van egy bánatom, elviszem és lejáratom csuhajla,
Ősszel a tearózsa lehullott, engem a szeretőm elhagyott,
Ha elhagyott majd lesz másik, nem búsulok én sokáig csuhajla.

Ablakomba három cserép muskátli,
Könnyeimmel szoktam én azt locsolni,
Megártott a tövén egy barna legény szívének,
Barna legény sose leszek a tied.

Ez a kislány alig tizenhat éves,
Azt se tudja kibe legyen szerelmes,
Alig cseperedik fel, már őnéki legény kell,
Már őnéki piros-barna legény kell.

Felültem a kemencére,
Leégett a szoknyám széle,
Széle a széle a szoknyám széle,
Megver az uram estére.

Ki az urát nem szereti,
Sárgarépát főzzön néki,
Jól megsózza, de paprikázza,
Hogy a hideg is kirázza.

Sárgát virágzik a repce,
Bárcsak mindig szombat lenne,
Bárcsak mindig szombat este lenne,
Sej, hogy a babám szépen megölelne.

Asszony szeresd az uradat,
Értem ne veresd magadat,
Lesz még nékem olyan feleségem,
Sej kivel én a világomat élem.