Káta felett ragyognak a csillagok

Jaj de szépen ragyognak a csillagok,
Barna legény a faluba csavarog,
Olyan szépen mondja egy barna lánynak,
Adj egy csókot, majd meghalok utánad.

Ez a tábla kukorica de sárga,
Talán bizony esőbe lett kapálva,
Eső se volt mégis megdőlt a szára,
Kivagyok a babám szívéből zárva.

Vékony héja van a piros almának,
Jaj, de gyönge szíve van a kislánynak,
Olyan gyenge szíve van a kislánynak,
Mint annak a bús gerlice madárnak.

Káta felett ragyognak a csillagok,
Barna legény a faluban csavarog,
Kalapját a hideg szellő lengeti,
Szívét meg a nagy szerelem megöli.

Barna legény szeress még egy kicsikét,
Nagyon messze van a kék csillagos ég,
Akármilyen messze is van a Mennyország,
Még onnan is leragyognék tehozzád.

Ez a kislány tejjel mosdik nem vízzel,
Törölközik piros rózsa levelével,
Két orcája sej fehérebb a hónál,
Pirosabb a piros pünkösdi rózsánál.

Barna legény nem muszáj haragudni,
Ha nem szeretsz nem muszáj hozzám járni,
Kikísérlek, be se csukom az ajtót,
Várom azt a hű szeretőm aki volt.