Jaj, de szépen harangoznak hajnalra

Jaj, de szépen harangoznak hajnalra,
Most teszik a nyerget kis pej lovamra,
Kétnapi zab, széna fel van pakolva,
Adj egy csókot kisangyalom az útra.

Csókot nem adhatok huszárgyereknek,
Mer’ az engem igaz szívből nem szeret,
Mert ha engem igaz szívből szeretne,
Maga mellé a nyeregbe ültetne.

Gyenge vagy még, kisangyalom a lóra,
Játszik a ló, könnyen leesel róla,
Majd ha egyszer én ülök a nyeregbe,
Táncolhat velem a csillagos égbe.

A csillagok ha beszélni tudnának,
A lányokról mindent kivallanának,
A lányokról mindenfélét kivallanának,
A legények szégyenbe' maradnának.

Nincs szebb rózsa a pünkösdi rózsánál,
Legények közt az én kedves babámnál,
Göndör haját homlokára lefújja a szél,
Köszönöm, babám, hogy eddig szerettél.

Sej, kukorica, tengeri, tengeri,
Nem akar a szeretőm szeretni,
Azt mondta, hogy szeretett idáig,
Sej, édesanyám, nem élek sokáig.

Hej, minek nekem a szombat estét várni,
Ha a babám nem jön vigasztalni,
Vigasztalom magam, ahogy lehet,
Sej, fekete gyász, borítsd be az eget.