Sárgarigómadár fölszállott a fára

Sárgarigómadár fölszállott a fára,
Azt fütyüli, hogy elhagyta a párja,
Engemet is elhagyott a rózsám,
Mégse' sírok, mint a sárgarigómadár.

Várni, várni, babám, jaj de nehéz várni,
Egy legényre három évig várni,
Összegyűjtöm a könnyeim tintának,
Rózsás levelet írok a galambomnak.

Béreslegény, hova hajtod az ökröt,
Talán bizony kiskertembe bekötöd,
Oda bizony, barna legény, nem kötöd,
Szagos a rozmaring ága, letöröd.

Ha letöröm, megfizetem az árát,
Adj egy kaszát, hadd vágjak egy rend szénát,
Sűrű a rend attól a sok virágtól,
Jaj, de bajos elválni a babámtól.
Sűrű a fű attól a sok virágtól,
Jaj, de bajos elválni a babámtól.

Lerakatom a szoknyámat végig lapos ráncba,
Fölhúzom a jegycsizmámat, úgy megyek a bálba,
Kezembe' a tearózsa, ajkamon a babám csókja,
Rólam beszél a falu, de nem tehetek róla.

Gyere a Tőszögbe, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár,
Csak egy rozsdás kilincs van rajta,
Arra gyere, rózsám, be rajta.

Megvágtam az ujjam, jaj de fáj,
Fügefa levelét raktam rá,
Fügefa levele nem használ,
Nem a kisangyalom rakta rá.