Hévízgyörki, hévízgyörki templom tetejébe

Hévízgyörki, hévízgyörki templom tetejébe,
Rászállott egy holló feketébe',
Szárnya alatt aranyos annak a tolla,
Most vagyok a, most vagyok a legszebb kislánykorba'.

Kiskertünkben a rezeda ki van virágozva,
A teteje ki van aranyozva,
Azt is azért aranyoztattam ki,
Szép a kedves kisangyalom, ne szeresse senki.

Feljött már az esthajnali csillag,
Az én rózsám házunk előtt ballag,
Eresszen ki, édesanyám, hozzája,
Fáj a szívem, maj' meghasad utána.

Ráérsz te még, édes lányom, kimenni,
Ráérsz te még a legénnyel beszélni,
Tudom, anyám, tudom, hogy még ráérek,
Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.

Rózsaszínű az almafa virága,
Nem kacsintok a babámra hiába,
Ha megérik a piros alma az ágon,
Akkor leszek, barna legény, a párod.

Három csillag van az égen egy sorba’,
Három szeretőm van nékem egyforma,
Három közül egy az igaz szerető,
Másik kettőt verje meg a Teremtő.

Megérett a piros alma az ágon,
Adj egy csókot, mert én azt úgy kívánom,
Átölellek két ölelő karomba,
Úgy viszlek el esküdni a templomba.

Tanyán, tanyán, tanyán a lakásom,
A szeretőm, jaj, de ritkán látom,
Pedig annak büszke a járása,
Lassan jár ő, hogy mindenki lássa.