Viszi A Víz A Hévízgyörki Rétet

Viszi a víz a hévízgyörki rétet,
Közepébe' ja kispacsirta fészket,
Kispacsirta mindig csak azt csicsergi,
Volt szeretőm, de már el kell felejteni.

Viszi a víz a hévízgyörki rétet,
Közepébe’ ja slingölt zsebkendőmöt,
Édesanyám, kihalászom a kendőmöt,
Véle jegyütt a rég elhagyott szeretőmöt.

Sej, galáris, galáris, galáris,
Elhagyott a szeretőm, a babám is,
Ha elhagyott, maj' megvár engem a babám, a
Hévízgyörki dobogós nagy hídnál.

Hévízgyörki dobogós nagy hídnál,
Három legény rozmaringot kaszál,
Én leszek a rozmaring kévekötője,
Barna legény igaz szeretője.

A mi házunk előtt van egy rezgő nyárfa,
Az alatt virágzik három tearózsa,
Bimbó is van rajta, csak levele nincsen,
Házasodj meg, babám, verjen meg az Isten.

El is megyek, babám, meg is házasodok,
A te bús szívedre nagy bánatot hozok,
Fordítsd meg a színét a nagy falevélnek,
Így tanulj meg, babám, hinni a legénynek.

Hévízgyörki bíró szőlőjébe',
Megérett a ropogós cseresznye,
Olyan piros, mint a lecseppent vér,
Meghalok a régi szeretőmér'.

Olyan legény akar hozzám járni,
Ki az ajtót nem tudja bezárni,
Megtanulja, lesz még rá ideje,
Három évig leszek szeretője.
Három évig leszek szeretője,
Azután meg a kedves felesége.