Minek van a csendőr a faluba

De sok árvacsaná terem a réten,
Nem beszéltem a babámmal a héten,
Maj' beszélek vasárnap ebéd után,
Mikor sétál a hévízgyörki főutcán.

Nincsen kedvem, mer’ elvitte a gólya,
Letette az urasági tarlóra,
Gólyamadár, hozd vissza a kedvemet,
Kedvem után a régi szeretőmöt.

Hazafelé lányok, haza már,
Mert a piros hajnal hasad már,
Mert a piros hajnal, babám, aranyos,
Este csókollak meg, de nem most.

Jaj de szépen esik az eső,
Jaj de szépen zöldell a mező,
Közepébe' legel az aranybárány,
Jaj de szép a hévízgyörki lány.

Ezt a kislányt még akkor megszerettem,
Mikor első este véle beszéltem,
Megszerettem gyönyörű szép szaváért,
Homlokára göndörödő hajáért.

Zavaros a Tisza vize, nem tiszta,
Ráhajtom a kis pej lovam, nem issza,
Hogy is inná, mikor olyan zavaros,
Most vagyok a szeretőmmel haragos.

Bíró uram, tegyen rendet, ha lehet,
A szeretőm más kislányokot szeret,
Száraz ágon azt fütyüli a rigó,
Szerelembe nem parancsol a bíró.

Sárgadinnye, görögdinnye, repedj meg,
Ha nem szeretsz, kisangyalom, üzend meg,
Ha nem szeretsz, azt is mondd meg igazán,
A nagy sárba ne járass magad után.

Minek van a csendőr a faluba',
Megfogja ja legényt a kapuba',
Csendőr uram, eressze ja karom,
Szép a babám, ölelni jakarom.

Minek nékem a szombat estét várni,
Ha ja babám nem jön vígasztalni,
Vígasztalom magam, ahogy lehet,
Sajnálom a régi szeretőmet.

Este van már, késő este, nyolcat ütött az óra,
Hazafelé, hazafelé szól a gulyám kolompja,
Leterítem a subámat, rágyújtok a pipámra,
Rágondolok, rágondolok a rég elhagyott babámra.

Nincsen erdő, nincsen mező, hol a gulyám legeljen,
Nincs énnékem szép szeretőm, aki engem szeressen,
Maj’ lesz erdő, maj’ lesz mező, hol a gulyám legeljen,
Lesz még nékem szép szeretőm, aki engem szeressen.
Én ültettem a rózsafát, más szedi a virágát,
Szerettem egy barna legényt, mással éli világát.