Özvegyasszony csináltatja a házát

Csepereg az eső, nem akar elállni,
Ez a barna legény hozzám akar járni,
Járhatsz, barna legény, én aztat nem bánom,
Csak az édesanyád a kapuba' meg ne lásson.

Hallod-e, te barna legény, mire nézed te a napot,
Hogy az árva szívem mindig csalogatod,
Mer' a csillagos ég azt is ki tudja ragyogni,
Hévízgyörki barna kislány szívét nem lehet megcsalni.

Azt gondolod, barna legény, hogy én téged szerettelek,
Pedig tégedet csak hazakísértelek,
Mer’ a bús szívedet másnak is odaígérted,
Azt kívánom, hűtlen babám, verjen meg az Isten téged.

Azt gondolod, hogy én bánom,
Hogy tetőled el kell válnom,
Énelőttem csak az álom,
Nem magad vagy a világon.

Azt gondolod, hogy szeretlek,
Ha már egyszer megölellek,
Háromszor is megölellek,
Mégse’ igazán szeretlek.

Lángba' van a sebes gőzös kereke,
Nyújtsd ki, babám, a jobb karodat belőle,
Nyújtsd ki, babám, a jobb karod, a ballal ölelj meg,
Hogy az orvos ne vizitálhasson meg.

Lányok, lányok, ne higgyünk a legénynek,
Két színe van, mint a nyárfalevélnek,
Mert a legény olyan, mint a jeges, havas tó,
Rásüt a Nap, leolvad róla a hó.

Özvegyasszony csináltatja a házát,
Legényekkel vágatja le a nádját,
Vágjátok, legények, le a nádamat,
Néktek adom göndör hajú lányomat.

Barna legény, ne kopogtass, gyere be,
Öleléssel vár a karom idebe’,
Gyere be, gyere be, te barna babám,
Nem haragszik terád az édesanyám.