Láttam, mikor fölszállott a páva

Láttam, mikor fölszállott a páva,
Rászállott a rozmaring ágára,
Gyere, babám, te hajtsd el a pávát,
Le ne törje a rozmaring ágát.

Láttam, mikor fölszállott a gólya,
Rászállott a sorozó asztalra,
Gyere, babám, te hajtsd el a gólyát,
Ne sorozzanak be több katonát.

Láttam, mikor fölszállott a fecske,
Rászállott az ibolyalevélre,
Gyere, babám, te hajtsd el a fecskét,
Ne szeressünk ketten egy menyecskét.

Aszód felől, Hatvan felől hidegen fúj a szél,
Az árokba' reszket a nyárfalevél,
Az árokba' még a csalán is reszket,
Szerethetsz már, kisangyalom, mert fogságba estem.

Ha megszabadulok, babám, abból a fogságból,
Leveszik a vasat a lábamról,
Majd valaki azt veti a szememre,
Voltál-e már bezárva a bukovinai hegyekbe.

Voltam biz én, kisangyalom, jaj de elsárgultam,
Mikor azt a sok csillagot láttam,
Arra járt el a kedves kisangyalom,
Nem szólhattam ki hozzá a zöld rácsos ablakon.

Verje meg az Isten azt az édesanyát,
Aki katonának neveli a fiát,
Húsz évig neveli világ pompájára,
Húsz év után pedig öltözteti gyászba.

Fölkötöm a kardom, fölkötöm fegyverem,
Az édesanyámtól végbúcsúmat veszem,
Ne sírj, édesanyám, tekint az Isten rád,
Ellenség kezébe nem adja a hazát.