Fütyül a masina

Fütyül a masina, gyorsan, ki az állomásra,
De sok édesanya sírva-ríva néz utána,
Ne sírj, édesanyám, visszajövök nemsokára,
Hacsak meg nem halok valahol Oroszországba'.

Ez a gőzös, ha elindult, hadd menjen,
Énutánam senki ne keseregjen,
Keseregjen minden lány a babája után,
Én is kesergek a magamé után.

Fáj a fűnek, ha a kasza levágja,
Fáj a lánynak, ha a legény gyalázza,
Engemet is legyaláz egy semmire való,
A cipőmbe kapcának se volna jó.

Édesanyám, az éjszaka nem aludtam egy órát,
Egész éjjel hallgattam a kedves babám panaszát,
Éjfél után egy órakor, két óra közt mondta meg, hogy mi baja,
Járna hozzám, meg el is venne, de az anyja nem hagyja.

Kedves babám, az éjszaka azt álmodtam felőled,
Hosszú szárnyú, rövid lábú vadgalamb lett belőled,
Elszállottál messze földre, olyan messze nem mehetek utánad,
Fáj a szívem, kisangyalom, majd meghasad utánad.

Esik az eső, nagy sár van az úton,
Ez a barna kislány sírva mos a kúton,
Sírva-ríva panaszolja az anyjának,
Viszik a szeretőmet katonának.

Esik az eső az árpatallóra,
Gyere, kisangyalom, ültess föl a lóra,
Gyengék a lábaim, nem bírok ráállni,
Szilaj a csikó, nem akar megállni.

Alma, körte, mandulafa most virágzik,
Az én kedves kisangyalom mással játszik,
Játsszál, kedves kisangyalom, én nem bánom,
Csak a reád rakott csókjaim sajnálom.

Kiöntött a Galga vize a partjára,
Kis pej lovam térdig jár a sárba’,
Sáros kantárszára a kezembe’,
Régi babám, jutok-e még az eszedbe?