Házunk előtt van egy magos eperfa

Házunk előtt van egy magos eperfa,
Barna legény aluszik most alatta,
Fölkelteni nem merem, mert aluszik,
Aludj babám kivilágos-virradtig.

A Tiszának csak a széle fagyott be,
A leányt a szeretője hagyta el,
Szokása a Tiszának a befagyás,
A legénynek a szerető elhagyás.

Sárga kukoricaszár,
Másodjára kapálatlan maradtál,
Szőke legény, barna lány,
Öleletlen, csókolatlan maradtál.

Sárga pitykés a kötőm,
Elhagyott a kökényszemű szeretőm,
Ha elhagyott nem bánom,
Nyílik még a tearózsa a nyáron.

Béreslegény megy a kútra itatni,
Szeretője vizet visz mosogatni,
Olyan szépen húzza fel az ostorfát, a jeges ostorfát,
Hallgatja a szeretője panaszát.

Még azt mondják legény szava mind igaz,
Pedig annak fele szava sem igaz,
Fele széna, fele gaz a repcének, a sárga repcének,
Nincsen igaz szava a szeretőmnek.

Búza, búza, de szép tábla búza,
Kihajlik a kókai kövesútra,
Szép kókai legények aratják,
Babájukkal keresztbe rakatják.

Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,
Nem való vagy nékem szeretőnek,
Mer’ én szegény, te meg dúsgazdag vagy,
Így hát babám nem hozzám való vagy.