Este, este, de szép csillagos este

Este, este, de szép csillagos este,
Holdvilágnál beszélgettünk az este,
Ránk hajlott a szőlőnek a csipkés levele,
Babám karján aludtam el az este.

Énbelőlem nem jó csillag lett volna,
Mert az égen ritkán ragyogtam volna,
Éjféltájban otthagynám a csillagos eget,
Fölkeresném a régi szeretőmet.

János bácsi, mindenit a hasának,
Mér’ ötte meg a zsírosát a tésztának,
Ha megette a zsírosát a tésztának,
Hagyjon békét a szép kókai summásnak.

János bácsi a zsír árán vett zsebórát,
Azért koplaltatja a szegény summást,
A zsebóra ityeg-ketyeg a zsebbe,
Azért száraz a grízes tészta teteje.

Száll a daru, száll a daru magasan a levegőbe,
A menyasszony a vőlegénnyel most megy az esküvőre,
A menyasszony két orcája piros, mint a tearózsa,
Illik rája, de hajlik rája, sej a vőlegény csókja.

Házunk előtt, házunk előtt folyik el a kanáris,
Abba fürdik, abba fürdik még a gólyamadár is,
Mindig fürdik a gólya, mégis sáros a tolla,
Az én kedves kis angyalom a legszebb legény a faluba.

Megüzenem, megüzenem a szeretőm anyjának,
Büntesse meg, büntesse meg az én kedves galambom,
Büntesse meg ha lehet, mert már engem nem szeret,
Mert megcsalta, gyászba hagyta az én árva szívemet.