Szép kókai lányok, hova jártok

Szép kókai lányok hova jártok,
A kiskútba vizet nem találtok,
Mert a kiskút befagyott,
A szeretőm elhagyott, az a csalfa.

Szép kókai lányok hova jártok,
Az erdőbe selymet nem találtok,
Mert a selymet csomózzák,
A szeretőm sorozzák katonának.

Sej, nem őröl a, sej, nem őröl a szép kókai gőzmalom,
Sej, mert nincs benne, sej, mert nincs benne az én kedves galambom,
Ha nincs benne nem is kötök néki bokrétát,
Sej hordja el a, sej, hordja el a darutollas kalapját.

Szép Kókába van egy malom, bánatot őrölnek azon csuhajla,
Nékem is van egy bánatom, elmegyek és lejáratom csuhajla,
Ősszel a tearózsa lehullott, engem a szeretőm elhagyott,
Ha elhagyott majd lesz másik, nem búsulok én sokáig utána.

Rászállott a vadgalamb a tiszta búzakalászra,
Még ezelőtt egy pár évvel rá sem néztem a lányra,
De mióta a vadgalamb rászállott,
Elszeretném én az egész világot.

Ez a kislány, barna kislány mikor megy a templomba,
Slingelt szoknya, vasalt szoknya látszódik ki alóla,
Az asszonyok azt beszélik felőle,
Szép kókai legény ennek a szeretője.

Még azt mondják szép Kókába nincs artézi kút,
Pedig oda márványkőből visz a gyalogút,
Arany a kút, réz a rovás, csörög rajta a sárga cintányér,
Még azt mondják nem leszek a régi babámé.