Látod, milyen ködös idő

Látod, milyen ködös idő,
Látod, hogy esik az eső,
De én azért fölkereslek,
Mert én igazán szeretlek.

A mezei kis pacsirta,
Szárnya az eget hasítja,
Hasítja a magas eget,
Az én rózsám másat szeret.

Este későn ragyognak a csillagok,
Béreslegény a faluba’ csavarog,
Olyan szépen mondja egy barna lánynak,
Adj egy csókot, majd meghalok utánad.

Szép a rózsa háromnapos korába,
Szép a kislány még húszéves korába,
De mikor a huszonegyet haladja,
Nem illik a kék szalag a hajába.

A Fiastyúk, a Fiastyúk magasan áll az égen,
Jaj, de hideg, jaj, de hideg van ezen a vidéken,
Hajnal hasad, szól a kakas, csípős hideg szél támad,
Mégis azért, mégis azért nem hagyom a babámat.

Nincs oly legény, nincs oly legény széles e nagy világon,
Mint amilyen, mint amilyen te vagy kedves galambom,
Rózsás orcád, piros orcád tőlem hát ne tagadd meg,
Tekints reám, tekints reám ragyogó szép szemeddel.

Ez a kislány azt hiszi, azt hiszi, azt hiszi,
Szeretője elveszi, elveszi, elveszi,
Ne nézz kislány előre, előre, előre,
Nem lesz semmi belőle, belőle, belőle.

Barna kislány kapuja, kapuja, kapuja,
Rózsából van kirakva, kirakva, kirakva,
Az is azért van ide, van oda kirakva,
Jár ide, jár oda be rajta.

Segédtiszt úr azt hiszi, hogy parancsol,
Pedig még az intéző úr se nagyon,
Ne sokáig mondja, lányok, gyerünk már,
Hanem azt, hogy lányok, hazafelé már.

Ha még egyszer istennyila lehetnék,
A gróf Pálfy uradalomba csapnék,
Megcsapnám a benne lévő urakat,
Mért nem fizeti ki a summásokat.