A kókai híres utca

Nincs szebb madár, nincs szebb madár a fecskénél,
A kókai, a kókai menyecskénél,
Fehér lábát mosogatja,
Hideg a víz, meleg a víz, nem állhatja.

Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom,
Tíz elhagyott, tíz elhagyott, maradt három,
Kettő megcsalt, maradt még egy,
Azt az egyet, azt az egyet én csalom meg.

Sokat arattam a nyáron,
Keveset háltam az ágyon,
Hol erdőbe, hol mezőbe,
Hol a tarló közepébe.

Erdő, erdő de kerek vagy,
Kisangyalom de messze vagy,
Ha az erdőt levághatnám,
Kisangyalom megláthatnám.

Le-le-letörött a diófa levele,
Kötényembe hullott annak a levele,
Hallod-e kedves babám mit fütyül a rigó,
Gyászos levelemet most írja a bíró.

Le-le-leszedik a szőlőt a kosárba,
Árván marad babám a tőke utána,
Árva maradsz te is kedves kisangyalom,
Megjött a behívóm, el kell masíroznom.

Ha kimegyek a kókai vásárba,
Gyűrűt veszek a szeretőm ujjára,
Fényes annak a köve, mint a szeretőm szeme,
Verje meg az Isten ha megcsal véle.

Ha bemegyek a babám udvarába,
Ráülök a cseresznyefa lábára,
Cseresznyefa ágai nem akarnak hajlani,
Nem akar a kisangyalom szeretni.

A kókai híres utca,
Cimbalommal van kirakva,
Ha én egyszer végigmegyek rajta,
Nótát ver a csizmám sarka.

Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra,
Erre gyere szívem Mariskája,
Adj egy csókot utoljára.