Mikor mentem hazafelé szecső falujából

Este késő ragyognak a csillagok,
Béreslegény a faluba csavarog,
Olyan szépen mondja egy barna lánynak,
Adj egy csókot, majd meghalok utánad.

Este késő ragyognak a csillagok,
Béreslegény a faluba csavarog,
Szállást keres, de nem tudja merre jár,
Barna kislány, de megszomorítottál.

Béreslegény, hova hajtod az ökröt,
Talán bizony, kiskertembe bekötöd,
Oda bizony béreslegény nem kötöd,
Gyenge a rozmaring ága, letöröd.

Mikor mentem hazafelé Szecső falujába,
Páros csillag ragyogott az ég aljába,
Páros csillag repedezzen ezer felé,
Hazamegyek, lefekszek a csárdás kis angyalom mellé.

Hazamentem, lefeküdtem, jaj, de mélyen elaludtam,
Kis pej lovam a tilosba bocsájtottam,
Rám becsülték a szép szecsői kerek erdőt,
Mi énnékem kifizetni harmincháromezer pengőt.

Nem volt virág, nem volt virág soha a kezembe,
Barna legény nem ült soha az ölembe,
Egyet tudtam igaz szívből szeretgetni,
A jó Isten nekem adta, el sem tudom felejteni.

Megérett a piros alma, sej, haj, le kellene szedni,
Ezt a csinos barna kislányt el akarom venni,
Megélem még azt az időt, rózsám, te leszel a párom,
Hogy én téged öleljelek, babám, azt is alig várom.

Kimegyek a, kimegyek a, sej, haj, a vasútállomásra,
Jegyet váltok, felülök a második osztályra,
Szépen kérem kalauz úr, vigyen, vigyen el odáig,
Vigyen el a kisangyalom rácsos, rezes kapujáig.