A szecsői templomtorony de magos

Nincsen olyan malom,
Mint a Beglovicsi,
Nincsen olyan szép kislány,
Mint a Gerő Ica.

Selyem a szoknyája,
Púderos az orcája,
Százforintos selyemkendő
Csüng annak a nyakába.

Majd lesz ott siralom,
Siralom, búbánat,
Mikor a Juhász Jancsit
Elviszik katonának.

Jó estét, Ilona!
Jutok-e eszedbe?
Mikor szombaton este
Ültél az ölembe?

Fölköti a karját
Karcsú derekáját,
Úgy megyen majd búcsúzni
Ilona ablakába.

Amott megy egy kisleány, korsót visz a vállán,
Utána egy paripás, arany paripával,
Állj meg, állj meg te kislány, adjál egy kis vizet,
Hagy itassam paripám, aztán megölellek.

Engem bizony ne ölelj, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az anyámnak legkedvesebb lánya,
Menjen innen az úrfi, velem ne tréfáljon,
Mert igazán megharagszom, aztán pofon vágom.

Nyitva van az ajtó, ablak, bejöhet akárki,
Elkiáltom magamat, bejön Julcsa néni,
Nézze Julcsa néni, de szemtelen férfi,
Éjjel-nappal napvilágon csókot akar lopni.

A szecsei kultúr előtt,
Háromágú diófa nőtt,
Három ága háromfelé,
Van szeretőm mindenfelé.

A szecsői templomtorony de magos,
Tetejébe' van egy alma, de piros,
Aztat az almát de könnyű kettévágni,
Ha nem szeretsz, babám, nem muszáj hozzám járni.

A szecsői szőlők alja homokos,
Vetek bele rozmaringot, de bukros,
A rozmaring arra hajlik, merre én járok,
Szép szeretőt párosával is találok.

Ki átölel, ki, ki, ki,
Nem hagylak elhervadni,
Eladom a karikagyűrűm,
Kiváltom a szeretőm.