Végigmentem a szecsői főutcán

Szép Szecsőbe' elcsépelték a búzát,
Kóka felé fújja a szél a pelyvát,
Kóka felé fújja a szél a kendőm, a kendőm,
Nem tagadom, elhagyott a szeretőm.

Nem tagadom, elhagyott a szeretőm,
Ki mossa ki fehérre a zsebkendőm,
Majd kimossa hideg ősszel a harmat, a harmat,
Szép szeretőt választok majd magamnak.

Erdő mellett fekete föld termi a jó búzát,
Páros galamb csókkal éli világát,
Én is csókkal töltöm el a lányságom,
Elhagyott a szeretőm, de én aztat nem bánom.

Elmegyek én, elmegyek, nem maradok e tájon,
Hogy a szívem a babámért ne fájjon,
Úgy elmegyek, hírt se hallasz felőlem,
Kökényszemű szeretőm, sose leszek a tied.

Végigmentem a szecsői főutcán,
Csipkebokorba’ megakadt a szoknyám,
Csipkebokor, ereszd el a hacacáré ráncos szoknyámat,
Hadd öleljem meg a kedves babámat.

Csak még egyszer húszesztendős lehetnék,
Barna legény szeretője nem lennék,
Barna legény szívének a csábító gyönge szerelme,
Az tesz engem a hideg sír fenekére.

Búza, búza, de szép tábla búza,
Kihajlik a nagykátai útra,
Szép szecsői legények aratják,
Jaj, de szépen összepengetik a kaszát.

Árpa, árpa, de szép tábla árpa,
Közepébe’ van egy rezgő nyárfa,
Rezgő nyárfa válik a levelétől,
Én is elválok a mostani szeretőmtől.

Búza, búza, de szép tábla búza,
Közepébe’ két szál tearózsa,
Széle piros, a közepe sárga,
Temiattad vagyok boldogtalan, árva.