A szecsői rózsás kertek alatt

Végigmentem tegnap este a Tápió partján,
Jött a babám, kasza volt a vállán,
Izzadtságtól fényes az orcája,
Odaadtam a zsebkendőm, törölje le róla.

Megköszönöm kisangyalom csipkés zsebkendődet,
Adok érte két szál nefelejcset,
Nem törölöm bele az orcámat,
Büszke vagyok, mert sok rendet vágtam az országnak.

Tápiószecsőnek közepébe' születtem,
Zöld erdőbe' betyárlegényt szerettem,
Zöld erdőbe' ha rámérik az álom,
Rózsám ölébe' legjobb helyen találom.

Özvegyasszony csináltassa a házat,
Legényekkel vágassa le a nádat,
Vágjátok legények, le a nádamat,
Nektek adom szép eladó lányomat.

A szecsői rózsás kertek alatt,
Barna legény rozmaringot arat,
Én vagyok a rozmaring szedője,
Barna legény igaz szeretője.

Látod-e babám azt a tearózsát,
Reggel virít, este járok hozzád,
Este járok, mikor senki se lát,
Mégis irigy rám az egész világ.

Irigyeim, hagyjátok szeretni,
Hagyjátok a szememet rávetni,
Rászokott a szemem az intésre,
Gyönge karom a legényölelésre.