Kőműves Kelemen (ballada)

Tizenkét kőműves elindult egy útra,
Elindult egy útra, föl magas Dévára.
Magas Déva várát rakni es kezdették,
Ha reggel felrakták, estére leomlék,

Kőműves pajtásim, tudjátok, mit mondok:
Miknek felesége hamarább idejő
Annak vegyük fejét, s rakjuk kőfal közé,
Hogy a mi munkánk állandós lehessen.

Istenem, Istenem, de rossz álmot láttam,
Hogy a kapum előtt egy vérpatak folya.
Istenem, Istenem, adj egy szeles időt,
Adj egy szeles időt s egy nagy záporesőt,
Hogy a feleségem hajzám ne jöhessen.

Szeles idő leve, záporeső leve,
Méges felesége hajzá megérkeze.
No ha idejöttél, kincsem, feleségem,
Tedd le a nagykendőt, s állj a kőfal közé.

Tizenegy kőműves rakni es kezdette,
Kóműves Kelemen sírva áll mellette.
Uram, édes uram, Kőműves Kelemen,
Menj a hazámba szép kicsi lányomhoz.

Viseld annak gondját, mert az árva lészen,
Viseld annak gondját, mert az árva lészen.
Jó estét, jó estét, kedves szép leányom,
Hozta, Isten, hozta, lelkem, édesapám.

Hol vagyon, hol vagyon az én édesanyám,
Hadd el, szép leányom, hazajő reggelre,
Istenem, Istenem, reggel es eljöve,
Az én édesanyám haza mégsem jöve.