Jaj, pártám, jaj, pártám...(„Vén leány keserve”)

Jaj, pártám, jaj, pártám, gönyörű pártám,
Amíg leány voltam, jaj, de vígan éltem.
Nem jött bú fejemre, siralom szememre,
Ha este elmentem, reggel hazajöttem.

Mégsem kérte senki, hol jártál, hol voltál.
Akár szennyes voltam, akár fejér voltam,
Méges virágok közt csokros rózsa voltam.

Jaj, nekem, szegénynek, lép dagadt lábomra,
Énekim változnak a nagy siralomra.
Üdőt szalasztottam, napot halasztottam,
Akármerre jártam, mindenütt vén voltam.