El kéne indulni, meg kén' házasodni... (lakodalmi énekek, táncok)

El kéne indulni,
Meg kén ' házasodni.
De csak az a kérdés,
Hogy kit kell elvenni.
Ajajay, ajajaj, meg kén ' házasodni.

Ha kisasszonyt kérek,
Avval mit csináljak,
Nem tud sütni, főzni,
Nem tud szőni, fonni.
Ajajaj, ajajaj, nem tud szőni, fonni.

Ó, én szegény kismadár, mire vetemedtem,
Mikor én a szalmába ' szemet szedegedtem.

Tőrbe estek lábaim, oda szabadságim,
Kötve vannak szárnyaim, oda vigasságim.

Ha gazdagot kérek,
Mindig csak azt hányja,
Hogy az enyémből élsz,
Ebadta hitványa.
Ajajaj, ajajaj, ebadta hitványa.
Ajajaj, ajajaj, menj a nyavalyába.

Rabja lettem holtomig egy csalárd vadásznak,
Kelletlen is fütyülök egy nagy uraságnak.

Ha egy szegényt kérek,
Avval mit csináljak.
Egy koldusból kettőt
Ugyan, hogy csináljak.
Ajajaj, ajajaj, kettőt hogy csináljak.

Sej, tiszta búzát szedeget a vadgalamb,
Jaj, de szépen szól a gyergyai harang.
Azt veri ki mind a két oldalára,
Ej, szerettem egy barna legényt hiába.

Ej, keserű víz, nem hittem, hogy édes légy,
Régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy.
Csalfasággal csaltad meg a szívemet,
Ej, a Jóisten borítsa rád az eget.

Ej, de bánom, hogy megházasodtam,
Leányságom gyászba borítottam.
Mer' énnékem nem szabad szeretni,
Nem szabad a legényeket ölelni.

De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába beragyogni.
Beragyognék hozzája hajnalba',
Csókot kérnék tőle utoljára.

Eszenyőbe' megérett a sáté,
Szeretem a szép asszonyt, a másét.
Mert én arra rája vacok kapva,
Hogy szeretem a más asszonyát lopva.

Aki tőlem félti feleségét,
Zárja bé az ajtaja kilincsét.
Addig várok, míg elmegy a gazda,
Mert szeretem a más asszonyát lopva.

Kicsi róka, kicsi nyúl, kicsi nyúl, kicsi nyál,
Még a pap is odanyúl, odanyúl.
Oda biza ne nyúljon, ne nyúljon, ne nyúljon,
Hogy a könnye lehulljon, de lehulljon.

Plebános úr kakasa, kakasa, de kakasa,
Kiült a kapusasra, de hasasasra.
Mindig azt kikirili kikirili kirili,
Hoc a szomszéd gazdasszonyát szereti.

Nem láttam én télben fecskét,
Most öltem meg egy pár csirkét.
Eszem annak zúzát, máját,
Csókolom a babám száját.

Jó vagy, uram veszekedni,
De nem vagy jó szoknyát venni.
Ezt a szoknyát es úgy vettem,
Hogy a szemedet elköttem.

Arra vigyázz, öregasszony,
Hogy az ördög el ne kapjon.
Bihalbőrbe öltöztessen,
Pokolba bédöcögtessen.

Szilva szilva, jó szilva,
Szájunk ízét meghúzza.
Éljen az, éljen az, éljen köztünk
az igaz, az igaz barátság,
Szabad a mulatság.

Ezt a cseppet megiszom,
Csak a fenekit hagyom.
Éljen az, éljen az, éljen köztünk
az igaz, az igaz barátság,
Szabad a mulatság.

Árpalisztből, tojás nélkül jó laskaleves,
Dicsértessék az Úr Jézus áldott szent neve.
Boldogságos Szűz Mária, minket segíts meg,
Hogy ezt a csepp laskalevest együtt együk meg.
Atyám, hallgass meg.

Árpalisztből tojás nélkül laskát csináltunk,
Azt csak a Jó Isten tudja, mennyit kínlódtunk.
Boldogságos Szűz Mária, minket segíts meg,
Hogy ezt a kis laskalevest együtt együk meg.
Atyám, hallgass meg.

Fecském, fecském, édes fecském,
Vidd el az én levelecském.
Vidd el, vidd el, csuhaj, messze tájra,
Tedd a babám ablakára.

Ha kérdi, hoc honnan jöttél,
Kinek a postása lettél.
Mondjad, hogy egy szegény árva szívtől,
A te régi kedvesedtől.

Lágy a kenyér, pirítani nem lehet,
Most tudtam meg, hű szeretőm nem szeret.
Ha nem szeret, ne szeressen, nem bánom,
Találok én hű kedvest még a nyáron.

Édes babám, kérlek téged ó egye,
Templom után járj be hozzám bár egyszer.
Eszem azt az imádságos kis szádat,
Három hete nem hallom egy juttádat.

Jaj, de bajos a világot elélni,
Aki egymást nem igazán szereti.
A párnának a négy szege elszakad,
A közepe tiszta újul megmarad.

Jaj, de öröm a világot elélni,
Aki egymást csak igazán szereti.
A párnának a közepe elszakad,
A négy szege tiszta újul megmarad.

Eddig vendég jól mulattál,
Ha tetszenék, elindulnál.
Eredj, gazda, ragadj botra,
A vendéget indítsd útra.

Elment a tyúk vándorolni,
Nem jön vissza többé tojni.
Majd visszajön sülve-főve,
Nem ül a kakasülőre.