Fohász (Napom, napom, fényes napom...)

Napom, napom, fényes napom,
Süss le reám világoson.
Süss még egyszer világoson,
Ne csak mindig homályoson.

Elmennél-e, elhagynál-e,
Szíved értem nem fájna-e.
Hogyha fáj es, mit tudsz tenni,
Mikor ennek így kell lenni.

Talán szíved nem kőbálvány,
Hogy itt hagynál ilyen árván.
Sem nem kő, hogy elhasadjon,
Sem nem viasz, elolvadjon.

Akkor jussak én eszedbe,
Mikor kenyér a kezedbe'.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről.