Jegesen

Fáj a szívem kívül-belül,
Bánat szorítja két felől, csuhajja.
Fáj a szívem éppeg itt,
Akiért fáj az nincs itt, de csuhajja.

Fáj a szívem, szívem tája,
Nincsen annak patikája, csuhajja.
Nincsen annak patikája,
Csak a babám cukros szája, csuhajja.

Akiért a szívem fáj,
Nem ezen az úton jár, csuhajja.
Akiért a szívem nem fáj,
Mind a kapum előtt sétál, csuhajja.

Elmehetsz a kapum előtt,
Nem vigyázlak mint ezelőtt, csuhajja.
Mert ezelőtt vigyáztalak,
Szívem újult ha láttalak, csuhajja.

Amikor én leány voltam,
A kapuba kiállottam, csuhajja.
Csak is egyet kurjantottam,
Mindjárt tudták, hogy én voltam, csuhajja.

De mióta öreg vagyok,
A kapuba kiállhatok, csuhajja.
Akárhányat kurjongatok,
Mégse tudják, hogy én vagyok.

Azt gondolod te csipás,
Hogy engem nem szeret más, szeret más.
Szeret engem még más is,
Náladnál szebb legény is a falumba'.

Azt gondolod te szigorú,
Hogy érted vagyok szomorú, csuhajja.
Mintsem érted szomorkodjak,
Inkább folyó vizet iszom, csuhajja.

Azt gondolod te ügyetlen,
Hogy érted lettem kedvetlen, csuhajja.
Mintsem érted szomorkodjak,
Inkább hideg vizet iszom jegesen.

Jegesen, de jegesen,
Hogy a világ szeressen, de szeressen!
Hideg vizet jegesen,
Hogy a babám szeressen, de csuhajja!

Ne higgyen senki senkinek,
Senki hamis beszédjinek, csuhajja!
Én is hittem valakinek,
Hittem az én édesemnek, csuhajja.

Pántlikámat sárba tetted,
Hajfonómat letétetted, csuhajja.
Én viselem a gyászruhát,
Te viseled a bokrétát, csuhajja.

Verd meg Isten azt a papot,
Aki minket összerakott, csuhajja,
Sohase' szerettük egymást,
Mégis ránk tette az áldást, csuhajja.

Verd meg, Isten, verd meg azt,
Kinek szíve nem igaz, de nem igaz!
Mert az enyém igaz volt,
Mégis megcsalatkozott, de csuhajja

Édesanyám úgy szeretett
Bölcsőbe tett, s elrengetett,
Csicset adott, s elaltatott,
Mégis idegennek adott, salajlala...

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső, salajlala...

Nem engedik, azt az egek,
Hogy én rózsám tiéd legyek,
De a sors bármerre ragad,
Szívem téged meg nem tagad, salajlala...

Úgy elmennék, ha mehetnék,
Ha szabad madár lehetnék,
Szabad madár nem lehetek,
Családom van nem mehetek, salajlala...

Elment a hó a hegyekről,
De a bú nem, a szívemről.
Én elmegyek, te itt maradsz,
Tőlem több panaszt nem hallasz.

Én elmegyek kicsi búval
Te itt maradsz, százannyival
El is mennék, itt is ülnék,
Ha a bánatim elmúlnék.