Csillagok

Édesanyám úgy szeretett,
Bölcsőbe tett s elrengetett.
Fehér keszkenőbe takart, mégis idegennek adott,
Mégis idegennek adott.

Édesanyám lánya voltam,
Amíg szeretni nem tudtam.
De mióta megtanultam a búnak is helyet adtam,
A búnak is helyet adtam.

Nem kell nékem, van már nékem.
Adott Isten, amit kértem.
Szépet adott, jót is adott, mibe szívem megnyugodott,
Mibe szívem megnyugodott.

Mikor mentem hazafelé,
Megnyílt az ég három felé.
Ragyogtak rám a csillagok, mert tudták, hogy árva vagyok,
Mert tudták, hogy árva vagyok.

Kimentem én a piacra,
Ráléptem egy papirosra.
Papirosról, papirosra, vágyik szívem a pirosra,
Vágyik szívem a pirosra.

Kimentem én a szőlőbe,
Ráléptem egy vinyigére.
Vinyigéről vinyigére, vágyik szívem a szőkére,
Vágyik szívem a szőkére.