Endre báró balladája

Falu végén van egy tölgyfa magába.
Juhászlegény ül annak árnyékába.
Juhászlegény, jaj de szépen furulyál!
Behallszik az Endre báró ablakán.

Ki is nyílt az Endre báró ablaka,
Kökényszemű kisasszony néz ki rajta.
A kisasszony föl-föl sóhajt magába,
Miért is vagyok Endre báró leánya?

Endre báró másnap reggel magába,
Szép csendesen kisétál a tanyára.
Megkérdi a legidősebb juhásztól,
Nem láttad-e a kisasszonyt valahol?

Nem láttam én báró uram ha mondom
Három napja bojtárom is odavan.
Három napja bojtárom is odavan,
Nem csoda a kisasszony is vele van.

Odalenn egy vadrózsafa tövében,
Két szerelmes játszik egymás ölében.
Egyik nézi a Tiszában a habot,
Másik pedig a ragyogó csillagot.

Túl a vízen most faragják azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasztják.
Fújja a szél fekete göndör haját,
Miért szerettem Endre báró leányát?

Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, fehér az én zsebkendőm,
Juhászlegény volt az első szeretőm.