Tolnai dalok

Érett túró, hagymahártya, rekettye,
Gazból rakott kemen, kemen, kemence.

Aki annál melegszik, szik, szik, szikszillárom, szik, szik, szik,
Az soha meg nem öregszik, szik, szik, szikszillárom, szik, szik, szik.

Túl a tiszán van egy falu, Beregszász,
Volt szeretőm mikor negyven, mikor száz.
Volt szeretőm néha száz is,
De jó volna most egy szál is, ha volna.

Sárpilisben híres kislány vagyok én,
Kinek csók kell, jöjjön ide, adok én.
Aki legény akar lenni,
Nem kell annak megijedni én tőlem.

Kék pántlikás az én kapcám kötője,
Legény legyen, aki aztat megkösse.
Enyémet is megkötötte egy szőke,
Az zárta be a szívemet örökre.

Túl a Tiszán van egy magas jegenye,
Irigyemet mind egye meg a fene.
Arany almás az én selyem keszkenőm,
Van is nékem a faluba szeretőm.

Az ürögi falu derekán,
Kiállott egy dülledt szemű lány.
Úgy kidüllesztette szemeit,
Mint mikor a birka megellik.

Lám, én pici menyecske vagyok,
Ugye, rózsám, de helyes vagyok.
Ami picit főzök jóízű,
Magam vagyok szép, rózsaszínű.

Addig babám innen el nem mégy,
Míg három szál gyertya el nem ég.
A negyedik is már félben ég,
A mulatság nékünk nem elég.