Anyám, anyám, édesanyám

Annus néni emlékei a dalról:
Nagyanyámtól tanultam, Julikától. Az mind fogalmazott énekeket, mert okos öregasszony volt, pedig csak egy kicsike öregasszony volt. A testvérem hasonlít rájo, kicsi kövér. Én ezt tőle hallottam, mikor bánatjábon..., mikor font künn a körték alatt, de bent a pitarban is. Mikor már hidegebb volt, ott fondogált. Mind peregtette az orsóját a főden, én kuporodtam mellé, én is egy kicsi székre: „Mámi, énekelje el! Na még egyszer énekelje el, na még egyszer!” Az inkább a szomorú énekeket szerette, mivel két fia veszett oda. Ugye milyen nehéz felnevelni a gyermekeket, s készen nagy legénykorukban elveszítse, s olyan csúnya halál végzettel.
Erdélyi-Molnár Klára jegyzete:
Különlegesen gazdag, elsősorban erdélyi dalváltozatokból álló rokonsága közül lehetetlen egyetlen típushoz kötni, többel is közeli rokonságban áll.