Kolozsvári vigadóban szépen szól a magyarnóta

Annus néni emlékei a dalról:
Ez a férjemnek kedvenc éneke. Még az is a férjemé, hogy Szállj el, szállj el fecske madár szép Erdélyországba. Ezeket mind muzsikálta Pikili. Épp annyi éneket tudott, mint én. S az volt az érdekes, hogy minden embernek a faluban tudta, hogy melyik az éneke. Úgyhogy akármilyen lakodalom, mulatság volt, ő mindenkijét húzta pár közbe, hogy mindenki jól érezze magát. Vagy mikor lépett be valaki, már jött be, és ő fenn ült, már muzsikált, azonnal fordította rá, aki jött a táncra feleségestül. Pláne ez a mulató házakba volt. Ide is mikor jött, mindjárt húzta a Kapitány úrt, ezt a Kimegyek a zöld erdőbe... Az apósomét, hogy A füzesi hegytetőn, hegytetőn, Októbernek, októbernek elején, azt is szerette apósom.
Erdélyi-Molnár Klára jegyzete:
Közeli változatait nem, távolabbi rokonságát megtalálhatjuk Bereczky János köteteiben. Szövegén még nemigen érzik a falu stílusalakító ereje.