Szívük vígsággal ma bétölt

Annus néni emlékei a dalról:
Na ezt muzsikálta Pikili karácsony estéjén, mikor járt kántálni a legényekkel lányos házakhoz. Ezzel kéredzkedtek be, ezzel a dallammal. Megálltak a verandába vagy a tornácon, vagy ami volt, nem mentek be, míg ezt el nem... Aztán megnyitotta a gazda vagy gazdasszony a kaput, hogy mikor elvégezték, hogy jöhetnek be. Ha megnyílott az ajtó, azt jelentette, hogy fogadva voltak. Volt, ahol nem is fogadták. Nem volt mindenkinek tehetsége, hogy a zenésznek fizessen, meg annyi embert, legényt ellásson pálinkával meg borral. Hát régen se volt kolbászból a kert. Volt, ahol nem gyújtottak villanyt.
Erdélyi-Molnár Klára jegyzete:
A 17. század vége óta máig tartalmazzák a református énekeskönyvek.