Tisza partján elaludtam

Annus néni emlékei a dalról:
Ezt furulyával énekeltem Szlovákiában ezelőtt vagy tizenöt évvel, furulya után. Ezt sok helyen énekeltem itt, Romániába is szólóba. Szatmár megyében is voltunk egyszer. Nem jut eszembe, olyan érdekes neve volt a helységnek, nem jut eszembe. S Vicébe, mikor meg voltam híva énekelni. Sziken még román időben voltam énekelni. A sziki asszonyok azt kiáltották: „Jaj, együk meg a szádot!” Olyan szipen tudtam énekelni. Ez a 60-as évekbe vót.
Erdélyi-Molnár Klára jegyzete:
A 19. század vége felé született balladaszöveg: A betyár utazólevele, számos dallamhoz kapcsolódik. Az itt hallható is országszerte előfordul. Az egyébként műdalos jellegű zene számos változatban él, ám szövegében csakis e balladára korlátozódik.