Ugat a kutyám, a Bodri

Annus néni emlékei a dalról:
Ez erőst régi! Vót egy szeginy asszony, járt a faluba kendert hehelni meg gerebelni. Fogadták meg az asszonyok, de ez egy olyan szegény, elhagyatott asszony vót, szinte koldusnőnek bevállott. Attól tanultuk. Jött oda a Róza néniékhez, Ági néniékhez, jött oda kendert gerebelni, s én olyan kicsi leány voltam, mentem átal a szomszédba, hogy halljam, hogy Veronka néni hogy énekel. S aztán tőle tanultuk. „Gádzsó” Veronkának csúfolták. Láposi Veronka volt különben a neve. (Na látja, amelyik állította meg a szellemet, Láposi Gerginek hítták, nem Bátori Gerginek, Láposi Gerginek. Láposi Gergi volt. Most jutott eszembe. Lássa, minden eszembe jön.) Úgy elzüllöt, olyan egy piszkos, egy mocskos öregasszony lett belőle. De énekelni azt szipen tudott.
Erdélyi-Molnár Klára jegyzete:
Csak Erdélyben ismert dallamtípus változata, mely csak Ördöngösfüzesről ismert.