Bonchidai, válaszúti menyasszonykísérő dalok

Bőg a bárány az erdőben,
A menyasszony kiskertjében,
Siratja a koszorúját
Elhullatta a virágját.
Ne sirasd a koszorúdat,
Mer’ én néked kötök újat,
Éjjel-nappal kössed rózsám,
Úgysem leszek többet leány.

Fehér galamb a víz mellett,
Édesanyám Isten veled,
Csak egyszer egy esztendőbe,
Lehetek már a vendégje.
Erdők, völgyek, szűk ligetek,
Most elvisznek közületek,
Gondom nem jól viseltétek,
Örökre elvesztettetek.

Fehér galamb szállt a házra,
Édesanyám Isten áldja,
Köszönöm a nevelését,
Sok jóra való intését.
Sir a szemem, hull a könnyem,
De igazán fáj a szivem,
Kísérnek az idegenek,
Kikkel mostan fogtam kezet.

Madár szállt az ágtetőre,
Most megyünk az esküvőre.
A menyasszony szép virág,
Koszorúja gyöngyvirág.
Az a boldog vőlegény,
Ki azt mondja az enyém.
Áj-dá-dá-dáj

A menyasszony olyan szép,
Mint üveg alatt a kép.
Vőlegényünk se csúnya,
Olyan, mint egy bokréta.
Szép a hírük, szép a nevük,
Szép a magaviseletük.
Áj-dá-dá-dáj

Ne sírj menyasszony, légy víg,
Mer ez nem lesz mindig így.
Ültetünk egy sor violát,
Ád az Isten boldog órát.
Ültetünk egy sor virágot,
Ád az isten boldogságot.
Áj-dá-dá-dáj

Válaszúti templomig,
Mind piros rózsa nyílik.
Szedjétek le leányok,
Koszorúba fonjátok.
Tegyétek fejetekre,
Most megyünk az esküvőre.
Áj-dá-dá-dáj

Szégyen volna, hogyha én azt nem tudnám,
Melyik utcában lakik az én babám.
Ott lakik egy válaszúti utcában,
Piros rózsa nyílik az ablakában.

Mikor a lány a legénnyel esküszik,
Lányságáról nagyon megfelejtkezik.
Nem gondol a szabad madár életre,
Szép lánysága holtig el van felejtve.

Barna kislány ha bemegy a szobába,
Árva könnyét hullatja az ágyára.
Sírok anyám, siratom a lányságom,
Sírok is én, míg élek e világon.

Udvaromban magasra nő a nyárfa,
Édesanyám barna lányát siratja.
Sírjál anyám, sirathatsz is engemet,
Férjhez adtál, de nem tudod, hogy kinek.