Kaszálómban van ëgy nyárfa

1. Kaszálómban van ëgy nyárfa,
Az alatt ül három árva,
Az alatt ül három árva,
Mind a három talpig gyászba.

2. Mere mëntëk, három árva?
Mere mëntëk, három árva?
Elindultunk hosszu útra,
Hosszu útra, szógálatra.

3. Vágok néktëk arany vesszőt,
Csapjátok mëg a temetőt!
Kejën, kejën, édësanyá[nk]!
Met elszakadt a gyászruhánk.

4. Nem kelhetëk, édës fijam,
Me béfogott a főd moha.
Vëgye jelő záros kúccsát,
Kóccsolja ki koporsoját!

5. Csókoljuk mëg kezit-lábát,
S ammellett a két arcáját.
Csókoljuk mëg kezit-lábát,
S ammellett a két arcáját.

6. Fijam, fijam, édës fijam,
Mënjetëk el tik már hazaj!
Vagyon néktëk mostohátok,
Ki gondot viseljën rátok.

7. Vagyon apánk, de ostoba,
Anyánk ës van, de mostoha.
Mikor fejünköt fésüli,
Gyënge hajunk min kitépi.

8. Mikor fejért ad rëjátok,
Vérvel habzik az hátotok.
Mikor fejért ad rëjátok,
Vérvel habzik az hátotok.

9. Panaszkodjunk idegënnek,
Am mëgmondja mindënkinek,
Panaszkodjunk fűnek-fának,
Tudtjával adja világnak.

10. Panaszkodjunk a sëprűnek,
An nem mondja mëg sënkinek.
Panaszkodjunk a sëprűnek,
An nem mondja mëg sënkinek.