Mikor mentem a faluból kifelé

Mikor mentem a faluból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Úgy kísértek, mint egy szegény vándorlót,
Kinek szíve fekete gyászba borult.

Vékony héja van a piros almának,
Gyenge szíve van az édesanyámnak.
Édesanyám gyenge szíve megszakad,
Ha a fia katonának bentmarad.

Édesanyám kiállott a kapuba,
Úgy siratja, hogy a fia katona.
Édesanyám, ne sirasson engemet,
Sirasson a kisangyalom, ha szeret.

Édesanyám, ne sirasson engemet,
Menjen haza, nevelje fel öcsémet.
Nem megyek én, nem nevelek több árvát,
Hat krajcárér hogy szolgálja a császárt.