Édesanyám, gyújts gyertyára

Édesanyám, gyújts gyertyára,
Hazaérek vacsorára.
Forralj nékem édes tejet,
Apríts bele zsemlebelet.
Hogy egyek egy víg vacsorát,
Amit édesanyám csinált.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Megfogadnám, de már késő,
Mert az idegen az első.
Megfogadnám, de már késő,
Mert az idegen az első.

Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.
Hogy ne legyek boldog soha,
Az én fatalságomba.
Hogy ne legyek boldog soha,
Az én fiatalságomba.

Húzzad cigány, ne húzz kettőt,
Most kaptam egy új szeretőt.
Olyan, mint a gyöngyvirág,
Azt sem tudom, hogy hívják.

Ahol megyen az utcán,
Rózsa nyílik a nyomán.
Ha nem rózsa, viola,
Szívem vigasztalója.

Násznagy uram kakasa
Fölmászott a kapura.
Mind azt kukorékolja,
A násznagyné nagy kurva.

Nincs anyádnak hat libája,
Csak a nagy szőrös kutyája.

A násznagyné fehér bőre,
Térdig ér a pinaszőre.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha.
Hallgattam a másokéra,
Nem az édesanyáméra.

Túl a hegyen érik a zab,
Szeretnélek, de nem szabad,
Szeretőd van attól félek,
(Szeretnélek, de nem lehet)