Szőcs Mária balladája

Előadó:

Dezső Erzsébet

Előadásmód:

ének

Műfaj:

ballada

Etnikum:

magyar

Település:

Magyarszovát

Megye:

Kolozs

Tájegység:

Belső-Mezőség (Mezőség, Erdély)

Gyűjtő:

Kallós Zoltán

Felvétel helye:

Budapest, Fonó Budai Zeneház

Felvétel időpontja:

1997. április 12-15.

Szöveg

  • Este van, este van, hatot üt az óra,
    Minden eladólány készül a fonóba.
    Szegény Szőcs Mária, ő is elment volna,
    Ha az ég előtte be ne borult volna.

    De az ég előtte beborult homályra,
    Elment a fonóba, leült ott egy padra.
    Kihívta egy legény, csak egy minutára,
    Kihívta egy legény, csak egy minutára.

    Babám, édes babám, mi bajod érkezett,
    Talán a vacsorád nem igen jól esett.
    Itt van egy kulacs bor, igyál te belőle,
    A te gyönge szíved viduljon fel tőle.

    Nem kell a te borod, igyad meg te magad,
    Ha te nem sajnáltad szép leányságomat.
    Bizony sajnáltalak, amíg megcsaltalak,
    De most a jó Isten viselje gondodat.

    Lányom, édes lányom, mi bajod érkezett,
    A legszebbik ruhád úgy megrövidedett.
    Anyám, édesanyám, a szabó az oka,
    Elöl kurtán szabta, hátul hosszan hagyta.

    Verje meg az Isten, aki elrontotta,
    Verje meg az Isten, aki elrontotta.
    Hóhérok, hóhérok lányomat vigyétek,
    Vigyétek tömlöcbe, a legmélyebbikbe.

    Anyám, édesanyám, még csak arra kérem,
    Engedjen szobámba, ruháim nézzem meg.
    Ruháim, ruháim, szegről lehulljatok,
    Engem sirassatok, engem gyászoljatok.

    Anyám, édesanyám, még csak arra kérem,
    Hogy menjek kertembe, virágim nézzem meg.
    Virágok, virágok, mind elhervadjatok,
    Engem sirassatok, engem gyászoljatok.

    Anyám, édesanyám, még csak arra kérem,
    Hogy lány barátaimtól, hogy búcsút vehessek.
    Leányok, leányok, tőlem tanuljatok,
    A csalfa legénynek csókot ne adjatok.

    Mert az a forró csók nem esik hiába,
    Hullatom könnyeim a bölcső gombjára.
    Hullatom könnyeim a bölcső gombjára,
    Jó estét, jó estét jövendő anyósom.

    Hol van a Mariskám, a kedves galambom,
    Hol van a Mariskám, a kedves galambom.
    Bent van szobájába, hófehér ágyába,
    Hullassa könnyeit a bölcső gombjára.

    Bemegy a vőlegény, lássa menyasszonyát,
    Bemegy a vőlegény, lássa menyasszonyát.
    Kését előveszi, szívébe beüti,
    Leesik a földre, foly’ a piros vére.

    Vérem a véreddel egy patakon folyjon,
    Testem a testeddel egy sírba nyugodjon.
    Harangoznak délre, féltizenkettőre,
    Most visznek egy új párt ki a temetőbe.