Mikor Csíkból kiindultam

1. Mikor Csíkból kiindultam,
Színnyem nem vót, úgy búsultam.
Ë lábam megporosodott,
Üdőm nem vót, hogy megpallyam.

2. Idegën fődre sétëttem,
Met hazámbo nem élhettem.
Idegën főd ëz én hazám,
S ë jó Isten ëz én apám.

3. S ë jó Isten ëz én apám,
Sok jó jasszony ëz én anyám.
Édësanyám, ha most élne,
Hëzzám látni csak eljőne.

4. Csontjaimot összegyűtné,
Koporsóba bététetné,
Keservessen elsiratná,
Sënki jazt meg nem kacagná.

5. Én Istenem, adj ëgy napot,
Szabadítsd ë bánatokot!
Hogy én éljek bánat nékül,
Ë szüvem vigasztalásval.