A kegyetlen anya

Ifjú leány kegyes
Gyermekét elhagyó asszony

Elindula, el es,
Ifjú leány kegyes,
Jobb karjára fogta,
Futkosó kisfiját.

Bal karjával fogja,
Hajadony kislányát,
Bal vállára vette,
Kincses kis ládájá

Megy az erdőn elé,
Megy az sötét erdőn,
Hát mintha hallaná,
Lovak dobogását.

Nagy hamar leteszi
Futkosó kisfiját,
Nagy hamar leteszi
Futkosó kisfiját.

„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Kéncsemet vigyem-e,
Gyermekem vigyem-e?

Leteszem gyermekem,
S elviszem a kéncsem,
Me gyermek helyibe,
Gyermeket ad az Isten.

De kéncsem helyibe,
Azt nem ad az Isten.
De kéncsem helyibe,
Azt nem ad az Isten.”

„Anyám, édesanyám,
Essék meg a szíve,
Ne hagyj itt el engem,
S a setét erdőbe.”

„Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kisfijam,
A fenyefarkasok,
Szerte szaggassanak!

S az égi madarak,
Legyenek apáid,
S az erdei vadok,
Legyenek anyáid.

S ate husocskádot,
Ágról ágro hányják,
S az égi madarak ,
Véredbe feredjenek!”
„Anyám, édesanyám,
Ne kérj átkot rejám,
Mert az anyaátok,
Megfogja gyermekét.”

S menyen mindig elé,
Fel a setét erdőn,
Hát mintha hallaná,
Lovak dobogását.

Nagy hamar leteszi,
Hajadony kislányát,
„Nem kellec, nem kellec,
Hajadony kislyányom.”

„Anyám, édesanyám,
Bár csak azt engedd meg,
Fogjam kisújjadot,
Menjek el utánnod.”

„Nem kellec, nem kellec,
Hajadony kislyányom,
Me gyermek helyibe,
Gyermeket ad az Isten,

De kincsem helyibe,
Azt nem ad az Isten,
De kincsem helyibe,
Azt nem ad az Isten!”

„Anyám, édesanyám,
Bárcsak azt engedd meg,
Míg szememvel látlak,
Menjek el utánad.”

„Nem kellec, nem kellec,
Hajadony kislyányom,
Sez a setét erdő,
Legyen a te hazád.”

Elémene elé,
Ott marada sírva,
Lyánya elmarada,
S az erdőbe sirval.

Hát mind menyen elé,
Hát ő csudát láta,
Hát a begyetehen,
Úgy fut az erdőbe.

Szarva között viszi,
S az esztendős borját,
Maga után hivta,
S a tavalyi borját.

„lstenem, Istenem,
Ez nem lelkes állat,
Hát én lelkes állat,
Hogy hagytam el őköt?”

Letevé jaz kincsét,
Magos tőrfa alá,
Visszatére, vissza,
A setét erdőbe.

Lássa a leányát,
Héjzá hívogassa,
„Nem menyek, nem menyek,
Mert nem vótál anyám!

Ha az lettél vóna,
Itt nem hattál vóna,
Ha az lettél vóna,
Itt nem hattál vóna!”

Hát ő menyen elé,
Vegye jel a fiját,
Hát mikor ő nézi,
Szerte van szaggatva.

S az ő husocskája,
Ágról ágro hányva,
S az égi madarak,
Véribe fürödtek.

Megtére már vissza,
Kincses ládájához,
Hát mikor ő nézi,
Nincsen a ládájo!

„Istenem, Istenem,
Immár micsinájjak,
Nincsen gyermekem es,
Nincsen a kincsem es!”