Kallós Archívum 19. Moldvai csángómagyar népballadák

— Leírás —

Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéseiből
Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

ADOK NEKTEK ARANYVESSZŐT

Hét éjszaka már csak a káprázatoknak élek. Kápolnavirágok, mennybe vitt lányok, befalazott nők meg bagolyasszonykák szorítanak. Most Fekete Ren Katák, Fehér Lászlók, Márton Szép Ilonák sorsa az enyém. Hét éjszaka már itt ülök álmatlan a dunai ködben. Lehóhérolt kezek úsznak rám, kósai rózsáktól fájdul a fejem. S kölykeim szép kis hurkáit dögmadarak húzzák ágról ágra. Mert hét éjszaka már olvasom a Balladák Könyvét.
Mert ma is élő balladákat olvasok a nagyon megapadt Dunánál.
Olvashatok, mert férfi akadt Erdélyben, hűségesen elszánt, aki eleven énekeket gyűjtve aranyvesszőt ad: Verjétek meg a temetőt! Támasszátok fel anyátok, árvák! Csapjátok meg azokat is, akik meghúzták a halálharangot a balladára.
Ez a férfi egymaga többet lejegyzett balladát, mint az előtte járók együttesen. Többet, mint a szorgalmas elődök másfél századon át. És az övéi éppoly gyönyörűek szövegükben s dallamukban, fölmutatja a pentatónia előtti réteget is: a tetraton hangsorokat.
Innen, a csodálatosság tövéből, az örök alapról megítélhetjük magunkat. Átkot is mondhatnánk azokra, akik elkenik az emberi drámát, akár szavakkal bánnak, akár szavakkal etetnek.
De most a csodálatosság tövéből dicséret szóljon az emberről, aki aranyvesszőt ad, s igazi kincseket. Pedig lakása sincs, semmije nincs. Ezért minden az övé. Ilyen ember a legjobb őrködő, virrasztónak a leghűbb. Éjszakára felszáll a vonatra. Vonat a szállása. Utazik a kiszemelt énekesekhez Kallós Zoltán. S mire a sebek is megvirradnak, megjelenik. Énekre nyitja a lepecsételt szájakat is.
Viszi a megörökítő magnószalagot Gergely Magdóhoz, Kánya Kati özvegyhez, Deák Ilonához, Szép Székely Marihoz. És megáldja őt a legszebb zengéssel, ódon aromával: Szályka Rózsa.
És hitet adnak neki és nekünk a még báránykahangú ártatlanságok: Eke Annuska, Kristály Anna.
Hét éjszaka már csak a káprázatoknak élek.

Nagy László

— Felvételek —