A felvétel letölthető a ZTI „Kallós Zoltán gyűjtései” adatbázisából
Előadó:
Demeter Antalné Jánó Anna
Előadásmód:
ének
Műfaj:
ballada
Etnikum:
magyar
Település:
Gerlén
Tájegység:
Moldva (Moldva és Bukovina)
Gyűjtő:
Kallós Zoltán, Sztanó Pál
Felvétel időpontja:
1963
Archívumi jelzet:
ZTI_AP_04836c
Bíró János, Bíró Kata
A két rab testvér
Bíró János, Bíró,
Bíró Katalina,
S akit a törökök
Elrablottak vala.
Bíró János mondja
Bíró Katalinnak,
„Húgom, édes húgom,
Reggel kelj fel jókor!
Reggel kelj fel jókor,
Süss hamúpogácsát,
Süss hamúpogácsát,
Induljunk el útnak.”
Felkele ja húga,
Sütte ja pogácsát,
Kőti ja bácsij,
„Keljen, menjünk, bátyám!”
Elindultak haza,
Az ők hazáikba,
Mondja már az úton,
János a húgának:
„Húgom, édes húgom,
Menj bé vizmosásbo.
Kérjed a jó Istent,
Győjzem törökököt!”
Már úgy kezdte vágni,
Már csak hármat hagyott,
Ő csak hármat hagyott,
Azt es hírmondani.
Elémentek, elé.
„Húgom, édes húgom,
Húgom Katalina,
Látom a házunkot.
Menj el a kapuhoz,
Vátojz kúdus képbe,
Kérejz bé apánkhoz,
Adjan szállást nékünk.”
„Gazdám, édes gazdám,
Adsz-e szállást nékünk!”
„Megnj el, kúdus, menj el,
még büződ sem állhatom!”
„Bátyám, édes bátyám,
Nem fogadnak minket!”
„Menj el te mégegyszer,
Még kéreld meg őket.”
„Gazdám, édes gazdám,
Ne fogadj szobádba,
Hanem fogadj minket
Hideg istállóba!”
„Menj el kicsi szógám,
Engedd bé már őket,
Engedd bé már őket
Hideg istállóba.”
Mondja már a gazda
A kicsi szógának:
„Vedd el a tál ételt,
Vidd bé kúdusokhoz!”
„Húgom, édes húgom,
Nehogy te megejedj!
Első kaksasszókor,
Megfoganik szavam.
Másod kakasszókor,
Kimullik a lelkem.
De te mind úgy sirass:
Bíró János, Bíró.
Bíró János, Bíró,
Bíró Katalina,
S akit a törökök,
Elrablottak vala.”
Hát menyen a szóga;
Viszi a tál ételt.
Egyik kúdus meghótt,
Másik siratgassa.
Hamar szalad vissza,
Mondja gazdájának:
„Gazdám, édes gazdám,
Egyik kúdus meghótt.
Egyik kúdus meghótt,
Másik siratgassa,
De mind úgy sirassa,
Bíró János, Bíró.
Bíró János, Bíró,
Bíró Katalina,
Akit a törökök,
Elrablottak vala.”
Fut hamar az apja,
Lássa, hogy a fija.
Megszakadt a szíve,
Födig el es esett.
Megy az édesanyja,
Lássa, meg van halva.
Meghalt az ura es,
Kati siratgassa.
„Kati, édes lyányom, .
Mét nem mondtátok meg
Mét nem mondtátok meg,
Gyermekeink vattok!”
Megkapcsolta lyányát,
Mindketten elestek,
Már ott most mind a négy,
Meg valának halva.
