A halálra táncoltatott leány

Székvári Mariska
A halálra táncoltatott lány

„Jó estét, jó estét
Székváriné hallja,
Honn van-e a lánya,
Székvári Mariska?”

„Itthon van, itthon van,
Benn van a szobába,
Nyugszik már, aluszik,
Fehér vetett ágyba.”

„Kőtse fel, kőtse fel,
Erejsze a bálba,
S a ződ selyem ruháját,
Vegye fel magára.

S a ződ selyem ruháját,
Vegye fel magára,
S a két arany gyűrűjit,
Hújza jaz ujjába.

S a két aranygyűrűjit,
Hújza jaz ujjába,
S e lukszáru cipejit,
Hújza ja lábába.”

„Erejsz ki, erejsz ki,
Hamar hütetetni,
S a lukszáru cipőmből,
A vért kiönteni.”

„Ne menj ki, Mariska,
Már meghütőd magad,
S a két aranygyűrűd
Az újjadba marad.

Hújzátok cigányok,
Estétől reggelig,
Estétől reggelig,
Nem szabad megállni!

Nem szabad megállni,
Muszáj múllattatni,
Székvári Mariskát,
Muszáj múllattatni!”

Verje meg az Isten,
De azt az édesanyát,
Ki szombaton estére,
Elbocsássa lányát.

Este elbocsásso,
Regvelig nem lásso,
Regvel nyóc órakor,
Halva viszik haza.

Harangoznak déré,
De nem es délelőttre,
Székvári Mariskát,
viszik temetőbe.

/:Apja, édesanyja,
Fejinél sirassa,
Székvári Mariskát,
Most teszik a sírba.:/