Három árva

Barassóba felnőtt nyárfa
Három árva

Barassóba felnőtt nyárfa,
Annak vagyon harminc ága,
Mind e harminc lehajolva,
Az alatt ül három árva.

Az alatt ül három árva,
Mind e három födig gyászba,
E legkissebb mind aszongya:
„Vágjátok el e nyakamat!

Vágjátok el e nyakamat,
Vegyétek ki je májamat,
E májamat, s e szivemet,
Mossátok meg ürmös bórba.

Mossátok meg ürmös borba,
Takarjátok pappirosba,
Küldjétek el Módúvára,
Hogy tegyék fel lármafára.

Hogy tegyék fel lármafára,
Vegyen példát minden róla,
Vegyen példát minden róla,
Hogy millyen ez árvák dolga?

Hogy millyen ez árvák dolga,
Kinek nincsen apja s anyja,
Kinek nincsen apja s anyja,
Sem egy igaz párfogaja.”

Jelindula három árva,
Mind e három fődig gyászba.
„Hová mentek, három árva?”
„Hosszú jútra, szógálatra.

Hosszú jútra, szógálatra.
Mert elszakadt e gyászruhánk.”
„Ne menjetek, három árva,
Netok nektek hármatoknak,

Hármatoknak három vessző,
Menjetek ki temetőbe!
Menjetek ki temetőbe,
Csapjátok meg e négy szegit!

Rikojtsátok mámátokot,
Keljen, keljen, édesanyánk!
Keljen, keljen, édesanyánk,
Met elszakadt e gyászruhánk!”

„Nem kelhetek, gyermekeim,
Met béfogott e fődmuha.”
Adja ide je zárkóccsát,
Kocsallyuk ki koparsóját!

Kocsallyuk ki koparsóját,
Csókallyuk meg kezit-lábát,
Csókallyuk meg kezit-lábát,
Kezit-lábát két arcáját.

„Nem kelhetek, gyermekeim,
Menjetek el hazátokba,
Vagyan nektek mostohátok,
Ki fejért adjon rivátok.

Mikor fejért ad rivátok,
Vérvel virágzik hátatok,
Mikor fejeteket mossa,
Könnyűvel lábbog arcátok.”