Istenem, Istenem, én édes Istenem

Istenem, Istenem, én édes Istenem,
Hogy kell e világot, búval eltöltenem,
Hogy kell e világot, búval eltöltenem?

Istenem, Istenem, én édes Istenem,
Mikor lesz még nékem, szép szabad életem,
Mikor lesz még nekem, szép szabad életem?

Csak akkor lesz nékem szép szabad életem,
Amikor a rózsám kedvemre ölelem,
Amikor a rózsám kedvemre ölelem.

Egy esztendő, kettő, búval is eltelik,
De jaz enyém a sok, soha le nem telik,
De jaz enyém a sok, soha le nem telik.

Csikarag a szekér, szép hat ökör húzza,
Mellette jegy árvo legény, könnyeit hullajtja,
Mellette jegy árvo legény, könnyeit hullajtja.

Ne sírj árvo legény, ne hullasd könnyedet,
Mer! akit te szeretsz, az a tijéd nem lesz,
Mer akit te szeretsz, az a tijéd nem lesz.

Mi zörög, mi g, ott a ződ erdőben,
Tán a rózsám ökrét, hajtsák a cserére,
Tán a rózsám ökrét, hajtják a cserébe?

Ha hajtsák, hadd hajtsák, hadd fizessen érte,
Mer’ a piros hajnal más leánynál érte,
Mer’ a piros hajnal más leánynál érte!

Az egyikhez eljár, a másiknál meghál,
Az egyikhez eljár, a másiknál meghál,
s Nekem pedig, azt esküszi, hogy sehová sem jár.

Az egyikhez eljár, a másiknál meghál,
s Nekem pedig azt esküszi, hogy sehová sem jár,
Nekem pedig, azt esküszi, hogy sehová sem jár.