Kallós Archívum 22. Észak-mezőségi magyar népzene. Szék (2)

Előadó:

Papp Mártonné Filep Mária, Székely Ferenc, Márk József, Ádám István „Icsán” bandája

Szerkesztő:

Kallós Zoltán

Kiadó:

Kallós Zoltán Alapítvány

Megjelenés éve:

2017

Azonosító:

RNF 16618

Leírás

Gyűjtötte:
Kallós Zoltán (1972, 1977)
Kallós Zoltán, Martin György (1970)
Kallós Zoltán, Martin György, Sztanó Pál (1969)
Kallós Zoltán, Olsvai Imre, Pálfy Gyula (1977)

Szerkesztő munkatársai: Balázs-B. Gyöngyi, Németh István, Vakler Anna
Technikai rekonstrukció: Németh István

Idézet a kísérőfüzetből:

SZÉK

Szék a középkori Erdély gazdasági életében fontos szerepet játszott sóbányái miatt, melyekben a XVIII. századig folyt a bányászat. A települést III. Endre 1291-ben királyvárosi rangra emelte, majd Mátyás 1471-ben, Kolozsvár, Buda és Esztergom mellett megerősítette királyvárosi jogaiban. Az egykori város- ból utóbb nagyközség lett, de városias jellegét a mai napig megőrizte.
Mezőség népművészetére az 1940-es években kezdett felfigyelni a közvélemény. Palotai Gertrud széki varrottasokkal foglalkozó tanulmánya jelentős kiindulópontnak számít, hiszen Kodály Zoltán figyelmét is ráirányította az eddig „holttengernek” tartott, román többségű vidék népi kultúrájára. Kodály ösztönzésére Lajtha László Széken, majd Szépkenyerűszentmártonban végzett jelentős népzenei — népdalgyűjtést, s ezzel megalapozta azt az intenzív és széleskörű néprajzi gyűjtőmunkát, mely a folklór jelenségekre és az anyagi kultúrára egyaránt irányult és irányul napjainkban is.
1941-ben a készített hangfelvételek eredményeként addig egyedülálló népzenei gyűjtemény jött létre. Martin György így foglalta össze a Szék megismerésében kialakult helyzetet: „nincs a magyar népterületen, sőt a Kárpát-medencében sem egyetlen olyan település, amelynek tánc és zenehagyománya ilyen mértékben összegyűjtve állana a tudományos kutatás rendelkezésére”.
Kallós Zoltánt, Szék jeles kutatói közé soroljuk.
Papp Mártonné Filep Mari, Széken született 1936. október 14-én, hatgyermekes, földművelő családban. A három elsőszülött fiú nem érvén meg a nagykorúságot, a szülők három gyereket, két lányt és egy fiút neveltek fel. Mari a legkisebb volt.
A sok föld és állat mellett, a család minden tagjára jutott munka, így a negyedik osztály elvégzése után, kimaradt az iskolából. A tanítók tovább tanulásra buzdítását nem lehetett komolyan venni azokban az időkben. Nem búsulta az iskolát. Szerette a szabadságot, a mezőt, a mezei munkát, az állatokat, és szívesen énekelt. Bármikor, bárhol. A munka is jobban megy, szokta mondogatni, ha megadjuk a ritmust.
Konfirmálás után, a nagylányok életét élve, fonókban, bálokban, lakodalmakban gyarapította énektudását, és járta, játszi könnyedséggel, különös kecsességgel a táncot. A csárdást, a lassút, a négyest, amit a falu, a fiatalság és a szerelem diktált. Kérője bőven akadt, ki is választották neki a megfelelő férjet, ő azonban szívére hallgatva, szülei akarata ellen döntött. Katonának vonulása előestéjén, hozzáment a legderekabbnak tartott csipkeszegi legényhez, Papp Mártonhoz.
Hangja, lényének szelíd varázsa, Szék minden szegletéből, de a falu határain túlról is hívta, a népdal kedvelőket, a gyűjtőket, a tanulni vágyókat egyaránt, és az adat közlés nagyon korán mindennapjainak része lett. Szívesen fogadott mindenkit, szívesen énekelt, de tehetsége, népszerűsége tudatában is a családjának élése, gyerekeinek taníttatása, és segítése volt az első. Ereje fogytáról, vitaiitása apadásáról, megváltozott repertoárja árulkodott, a négyesek, lassúk után, egyre inkább az egyházi énekek felé fordult, megválaszolatlan kérdéseire onnan várta, kapta a választ.
Kedvenc éneke a „Székvárosi öreg templom harangja” volt, amely a tovatűnő szeretet hiányát erősíti, ritkán hallatszó hangjával, valóság alappal is bír, hisz a „városvégén” lakva, nem mindig jutott el hozzá a harangszó, inkább tudta, semmint hallotta, mikor harangoznak. Aztán, 2012 októberében, közelebb költözött a haranghoz. 74 évet élt.
A temető, a templommal szembeni domboldalon van, sirjától éppen rálátni a fehér templomtoronyra, s a hiányolt harangszó minden kétséget kizártan, az elsők között, torzítás mentesen, jut el hozzá és a feltámadásig, pótolgatja az életéből kima-
radt nagy harmóniát.

Balázs-B. Gyöngyi és Böjte Mária

Felvételek