Szépen legel a báróné gulyája

Szépen legel a báróné gulyájo,
A kisasszony maga sétál utáno.
Nagy messziről kiáltja ja gulyásnok:
— Jancsi szívem terítsd le a subádot!

— Nem terítem én oda ja subámot,
Jün a báró, behajtja ja gulyámot!
— Ne törődj te, Jancsi szívem, semmivel,
Kiváltjuk az édesanyám pénzével.

Másnap reggel Szendre báró, nagy búsan
Kisétált a Szendre báró pusztáro.
Azt kérdezte a számadó juhásztól:
— Nem láttod-e a kisasszonyt valahol?

— Nem láttam én báró uram, ha mondom,
Három napja a bujtáromat nem látom
Három napja a bojtárom oda van,
Bizonyosan a kisasszony vele van!

Faluvégen faragják a bitófát,
Amelyikre a gulyáslegényt akasztják,
Fújja a szél, szép gyolcsingét, s gatyáját,
hogy Mér’ szerette el a báró leányát.
Fújja a szél, szép gyolcsingét, s gatyáját,
Mér’ szerette el a báró leányát.