Úgy gondolod, jó galambom, megcsaltál

Úgy gondolod, jó galambom, megcsaltál,
Pedig engem meg sem szomorítattál,
s Megcsaltad te százszor jobban magadat,
Mer’ nem kapsz te nálamnál igazabbat.

Édesanyám sokat intett a jóra,
Este későn, ne menjek a fonóba!
s Nem hallgattam édesanyám szaváro,
Rávittek a lányok a csalfaságro.

s Kék ibolya búra hajtja ja fejét,
Nincsen, aki megöntözze ja tövét.
s Szállj le harmat, kék ibolya tövére,
Hadd akadjak egy igaz szeretőre!

s Piros rózsa, ha leszakísztanálok,
Mit mondanál, babám, ha jelhagynálok,
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
Mer’ nem voltál igaz szívű szerető.

Ha jaz Isten nem egymásnok teremtett,
s Mér’ is adatt a szívűnkbe szerelmet,
s Adott volna ja ja szívünkbe jegy kősziklát,
Hogy sohasem ismertük volna jegymást!