A felvétel letölthető a ZTI „Kallós Zoltán gyűjtései” adatbázisából
Előadó:
Székely Ferenc
Előadásmód:
ének
Műfaj:
keserves
Etnikum:
magyar
Település:
Szék
Megye:
Szolnok-Doboka
Tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség, Erdély)
Gyűjtő:
Kallós Zoltán, Martin György
Felvétel időpontja:
1970
Archívumi jelzet:
ZTI_AP_8112d
Verje meg az Isten,
A szeretőm házát,
s Ott sem mindegyiket,
Csak az édesanyját!
mer Eltiltotta tőlem
Az ő kedves lányát,
hogy Vegye jel az Isten
A szeme világát!
mer’ Ha néki lánya volt,
Nékem szeretőm volt,
hejde Ha néki kedves vót,
Nékem kedvesebb vót.
Gondold meg, édesem,
Elejét, utolját,
Hogy kivel köted bé
Két szemed világát!
Mer’ nem kölcsön kérés,
Hogy azt megadhassad,
hejde Se nem tiszta búza,
Hogy azt lejarassad.
Én árva vagyok, árva,
Mind a határ talló,
Melynek ékességét
Levágja ja sarló.
s Az enyémet elvette
jEgy semmire való.
Ássa ki ja szemét
Két fekete holló!
sFekete ja holló,
Gyászt viselt magáér,
hejde jÉn is gyászt viselek
A régi babámér’.
Jaj de bajos annak,
Ki jegymást szereti,
Mégis a jó Isten
Össze nem rendeli!
De még nagyobb annak,
Ki jegymást gyűlöli,
Mégis két vénasszony
Összeköszörüli!
Könnyebb malomkőből
Poharat faragni,
Mind két szerelmes pár’
Egymástól elválni.
s Amikor két szerelmes
Egymástól elválik,
Még az édes bor is
Keserűvé válik.
s Amikor két szerelmes
Egymástól elválik,
Még az édes bor is
Keserűvé válik.